Papilloma

A papillomák olyan szemölcsszerű növedékek, melyeket gyakran papillomavírusok okoznak és legtöbbjük jóindulatú. A vírus terjedhet közvetlen érintkezéssel, vagy ragályfogó tárgyakkal pl. szennyezett fekhellyel, kutyajátékokkal vagy akár étellel, de rovarok is közvetíthetik ezeket a vírusokat.

Számos különböző papillomavírus van, ezek nagy része fajspecifikus, azaz adott vírustörzs csak adott faj egyedeit betegíti meg, de bizonyos papillomavírusoknál előfordul fajok közti fertőzés is. Kutyáknál legalább 4 különböző papillomavírust írtak le. Adott vírustörzs sokszor tipikus lokációban fordul elő (valamelyik inkább a bőrön, mások a nyálkahártyákon, valamelyik a szemek körül). A papillomavírusok sav- és viszonylag hőállóak is.

A vírusok behatolnak a hámsejtekbe és ott fokozzák a sejtosztódást, a hámdegenerációt és az elszarusodást. Az így kialakult növedékek szürkés, fehéres, karfiolos felszínű elváltozások formájában jelennek meg, leggyakrabban fiatal kutyák nyálkahártyáján és bőrén. A növedékek rendszerint csoportosan mutatkoznak egy-egy területen, leggyakrabban a fejtájékon, szájkörnyéken, ajkakon, nyelven, garattájéki nyálkahártyán, keményszájpadláson.

Papilloma kutya ajkán

Papilloma kutya ajkán

Ha a növedékek csak a szájüregben vannak, a gazdinak sokszor a szájüreg felőli vérzés, nehezített rágás tűnik fel. A fertőződés és a látható szemölcsök fejlődése között akár több hónap is eltelhet. A szemölcsök a fiatal állatokon legtöbbször spontán elmúlnak 1-2 hónap elteltével, de előfordul az is, hogy a regresszió nem teljes és évekig perzisztálhatnak a növedékek.

A szemek környékén (szaruhártyán, kötőhártyán, szemhéjszélen) is kialakulhat papilloma, ezek kísérleti körülmények közt a szájüregben is indukáltak szemölcsszerű növedékképződést, de természetes körülmények közt kialakult szemkörnyékről szájüregre terjedő fertőződést eddig nem írtak le.

Ritkán a vírusos eredetű, el nem múló, jóindulatú szájüregi és szemkörnyéki szemölcsök idővel átfordulhatnak rosszindulatú pikkelysejt karcinómákká.

Az önálló szemölcsök gyakoribbak az idősebb állatoknál, de itt sokszor nem vírusfertőzés a kiváltó ok. Sok olyan bőrnövedéket látunk, ami szemölcsnek imponál, de a szó szoros értelmében nem az. A végleges diagnózishoz itt is szövettani vizsgálat szükséges.

A regressziót nem mutató növedékeknél és idősebb állatoknál a sebészeti eltávolítás javasolható. Néhány esetben interferon kezeléssel, illetve kemoterápiával értek el gyógyulást. Az úgynevezett autogén szemölcs vakcinák javasolhatók bizonyos esetekben, bár eredményességük kétes. A papilloma vírust tartalmazó vakcinák beadási helyén későbbiekben kialakult malignus daganatokat a vakcina számlájára írták.

Laphám karcinóma

A laphámsejtes karcinómák rosszindulatú daganatok, melyek általában idősebb, 10 év feletti kutyáknál és cicáknál fordulnak elő. Kutyáknál gyakrabban fordul elő labradorok és golden retrieverek orrán, illetve angol vérebek, basset houndok és uszkárok bőrén. Macskáknál a fehér szőrű egyedek fejtájékán a leggyakoribb, viszont ritkábban találkozunk vele a sziámi, himalájai és perzsa fajtánál.

SCC macska fülein

SCC macska fülein

Az UV sugárzás kiváltó faktora lehet ennek a daganattípusnak, ezért a túlzott napsugárzásnak való kitettség korlátozása elősegítheti a laphámsejtes karcinómák megelőzését.

Az elváltozott területek változatosak:  lehetnek foltszerűek, kisebb-nagyobb tömött csomók, vagy a bőrfelszín felé szemölcsszerűen emelkedő, akár fekélyes képletek, gyakran pörkösek, kráterszerűen beolvasztják a környező szöveteket, és sokszor a környező csontszövetekre is ráterjednek (pl. szájüregben indul és az állkapocscsontra/állcsontra is ráterjed). A korai diagnózis a sikeres kezelés egyik kulcsa.

SCC macska szájüregében

SCC macska szájüregében

A karomágy karcinóma a karmok alatt, illetve azok tövében növekvő daganat, mellyel általában a sötét szőrű kutyafajták terheltek, így az óriás és közép schnauzerek, gordon szetterek, briardok, kerry blue terrierek és középuszkárok. A szukáknál valamivel nagyobb valószínűséggel alakulnak ki ezek a daganatok, mint kanoknál. Egy egyednél több végtag, több karom is érintett lehet egyszerre, gyakran a karomágy gyulladását, a karom elvesztését és sántaságot okozva.

A megfelelő kezelés a radikális műtéti eltávolítás, például az érintett lábujj vagy macskáknál pl. a fül amputációja. A sebészeti eltávolítás kombinálható sugárkezeléssel és/vagy kemoterápiával, bár macskák laphámkarcinómái kevésbé reagálnak a kiegészítő kezelésekre. A túlélési arányok a daganat rosszindulatúságától és a kezelés előtti méretétől, műthetőségétől, áttétek jelenlététől függenek.